Szia!

Örülök, hogy rákattintottál az első blog bejegyzésemre. Vagyis módosítok, ezen a platformon az első, régebben is blogoltam már, csak azóta elhagytam ezt a szokásomat, pedig ez a legjobb kommunikációs eszköz, amit úgy is csak azok olvasnak végig akiket érdekel maga a téma és a blogger személye, és nem úgy mint egy videónál, hogy maximum háttérzajnak jó lesz alapon elindítják, míg a konyhában vannak.

A lényeg a lényegben, hogy szeretném ezt újra bevezetni az életembe és heti 1 alkalommal ezt meg is tenni, és itt szeretném megjegyezni, hogy elsőre egy elég nagy lélegzetvételnyi blog lesz, szóval egy heti hidegélelmet, egy pohár száraz rosé fröccsöt és egy meleg takarót készíts magad mellé, mert kelleni fog.

Még mielőtt a címre rátérünk, előtte még annyit el kell mondanom, hogy maga a blogolás 2 felvetés miatt indult el. Az egyik az az, hogy egy kicsit jobban bemutassam neked a táplálkozástudomány ezer arcát az ő maga konyhanyelvén. (érted "konyhanyelvén") Most, hogy az elején ellőttem szánalmas viccet, így a blog humorfaktora ki is merült. Csak, hogy a célokat sem feledjük el, hiszen a másik cél az az, hogy szeretném nektek bemutatni, hogy maga az életmódváltás és ennek a folyamatnak az elindulása, vagy maga a felismerés, hogy változtatni akarok, azt én hogyan is éltem meg, ezzel is segítve neked, hogy kedvet kapj és alkalmazz egy-két tanácsot vagy tapasztalatot tőlem.

Most, hogy megfogalmaztuk a célt, és hogy miért is olvasod még mindig ezt a blogot, elárulom neked, miért is tartozom vallomással. Mivel ez a bejegyzés csak a csoportban fog kikerülni, így merem feltételezni, hogy láttad az év elején nagy hírrel beharangozott "#Táplálkozásmentor kihívás"-t, aminek a végén egy nyertest szerettem volna hirdetni, és mivel nem írtam le konkrétan, hogy hova küld a kész táblázatot így nem is tudta senki sem beküldeni. Leírni nem tudom, hogy most milyen kellemetlenül és undorítónak érzem magam, hogy nem csak neked, hanem az egész csoportnak megígértem egy nyereményt, és nem sorsoltam ki. Azonban itt szeretném pótolni az elmaradásom. Szóval, ha TE is végig csináltad a 4 hetes #táplálkozásmentor kihívást, akkor küld el nekem a kész táblázatot és az előtte-utána képeket március 8.-ig a taplalkozasmentor@gmail.com címre, és a szerencsés nyertes nevét kifogom tenni a csoportban, ahol egy személyre szabott tanácsadásban fog részesülni.

Minden halogatás mellett kifogások állnak, amiket az ember vagy komolyan vesz és foglalkozik vele, vagy csak legyint egyet, hogy "ugyan, ezek nem is komoly kifogások, nem is értem mire ez a dráma". Így most arra kérnélek, hogy ha végig értél ezen a bejegyzésen utána kezd el értékelni, hogy az elmúlt egy hónapom mennyire volt tele kifogások keresésével, vagy csak szimplán el voltam foglalva, amire hajlamos vagyok.

Most engedd meg, hogy bemutassam neked, hogy az én februárom hogyan is telt, vágjunk is bele.

Csak, hogy tartsuk az időrendet így ilyen alapon megyek sorban, hiszen csak csapongás lenne belőle. Még tavaly ősszel határoztam el, hogy beiratkozok egy tanfolyamra, ami leszűkült egy Tréner vagy egy Life- és Business Coach képzések körére. Majd az egyik debreceni Képzőhely hirdetett meg nyílt napot, hogy indul Coach képzés náluk, nagy örömre be is regisztráltam, és az egyik kedves mentortársammal már előtte is sokat egyeztettem, hogy ő mit javasol nekem, mint gyakorlott tréner, számomra melyik lenne az ideális, de abban maradtunk, hogy a nyílt napon kérdezzek rá, és meséljek egy kicsit magamról mi az amiért szeretném az egyik s másik tanfolyamot. A képzőhely vezetőivel, más külsős szakértőkkel (pszichológus, tréner, coach) és jómagammal folytatott beszélgetések alapján elhatároztam, hogy a 2020-as évet a Táplálkozástudományi mesterképzés mellett belevágok a Life- és Business Coach képzésbe. Ez a jelen esetben az takarja, hogy fél éven keresztül minden második hétvégén óra van reggeltől-estig. Mit ne mondjak a tematika eléggé interaktív és gyakorlatorientált, amit ilyen esetben el is várna az ember. És itt szeretném külön kiemelni, hogy gyakorlásként szeretném felajánlani, hogy míg el nem végzem a képzést, és nem lesz saját irodám, addig szívesen Coacholok a csoportból embereket, így akár téged is. Ehhez a folyamathoz, nem kell sok minden, csak te és egy jelenlegi probléma amivel nehezen tudsz megküzdeni. Egy ilyen alkalom 20 percet vesz igénybe, amit csak rád szánok. Ha érdekel keress bátran, és március végétől el is kezdjük a folyamatot.

Mint az más sokan tudják rólam, hogy hiába végzek mindjárt, mint okleveles táplálkozástudományi szakember, és járok havonta különböző táplálkozással kapcsolatos továbbképzésekre, számomra az álom végzettség az a Dietetikus BSc. Így nagy huza-vona után úgy döntöttem, hogy a jelentkezésemet beadom Dietetikus képzésre. Azonban, ez nem hangzik olyan könnyen, mint aminek elsőre tűnik. Ennek érdekében nyílt napokra mentem, és több Tanulmányi Osztállyal és Tanszékkel felvettem a kapcsolatot, hogy egy elég problémás, de egy nagyon lelkes leendő dietetikus hallgató kér tanácsot és segítséget tőlük. Közel 3 hét utána járás, megannyi telefonhívás és mail váltás után felállt a végleges sorrend aminek a listáját itt látod.

Erről is terveztem egy külön blogot, mármint a felsőoktatáson belüli kiskapuk, utána járás, nehézségek és a sikerek vagy kudarcok átélése. Ha érdekel jelezd számomra komment vagy like formájában és sort kerítek egy ilyen blognak is.

Ugye már szóba került, hogy jelenleg is mesterképzésen tanulok nappali tagozaton, amivel így magában nem lenne gond, itt inkább az rontja az esélyeimet, hogy főállásban dolgozok egy cégnél orvoslátogatóként, ami egy elég strapás és kemény munka, de én döntöttem így, hogy dolgozok.

Még mielőtt azt hinnéd, hogy a hétköznap estéim üresek magányosak, és akkor is letudtam volna egy posztot koordinálni, akkor ki kell ábrándítsalak, ugyanis majdnem minden nap van tárgyalásom, konzultációm vagy megbeszéléseim karitatív szervek vezetőségeivel, aminek aktív tagja vagyok. Így miután hazaérek 9 fél10 magasságában, akkor már csak a főzés és zuhanyzás maradt hátra, mert már se lelkileg se testileg nem bírnám.

A februári hétvégék is úgy alakultak, hogy minden napra jutott valami, vagy suliban voltam, vagy pesten megbeszélésen vagy csak szimplán egy rendezvényen volt jelenésem.

Merülhet fel benned a kérdés jogosan, hogy én miért "két végén égetem a gyertyát", erre az én olvasatomban nagyon egyszerű, hiszen addig akarok tenni magamért míg tudok. Fiatalnak érzem, magam és én úgy tanultam, hogy csak az segít amit te elvégzel és magadért teszel.

Igaz a Coach képzésre, még csak 1 hónapja járok, de már most rengeteget tanultam amit magamon már alkalmazok is. Csak, hogy értsd: sokkal több feladatot delegálok másra, nem vállalok annyi ügyfelet, többet foglalkozok az egyetemmel és saját magammal ami szerintem a legfontosabb. #foreveralone Több időt tudtam átcsoportosítani az emberi kapcsolataimra, és többet foglalkozni a barátokkal, és kevesebbet a munkával. A szervezetek aktív tagja vagyok még így is, de mind a delegálásnak, mind az elnökségek hatékony kommunikációjának köszönhetően közösen tudunk fejlődni.

Plusz információként még elmondható, hogy vettem egy aktivitásmérő órát, hiszen a városon belül egyre kevesebbet közlekedek tömegközlekedéssel, autóval meg semmit (igaz nincs is autóm, de ez mellékes), ezzel is elősegítve, hogy a sétát felváltsa 1-2 hónapon belül a kocogás, majd nyárra a futás. Az aktivitásmérő előtt én is végigcsináltam már másodjára a #táplálkozásmentor kihívást, így nem csak mozgással, de megfelelő étkezéssel is törekszem arra, hogy visszafogyjak abba a súlyba amit már egyszer elértem, csak akkor a cél és az időpont nem volt reális és olyan dolgokat is megtettem, amit mai fejemmel és egyetemi tudásom mellett biztosan nem mennék bele. Így ha ez a folyamat fél-1 év lenne, akkor ne akarjam, már 3-4 hónap alatt elvégezni, mert nem lesz tartós, mint amit a jelenlegi testem is prezentál.

(Nem, nem szponzorált tartalom, mert engem a kutya se "sponzorálna"... :D )

Konklúzióként elmondhatom, hogy ha nem kezdek bele a Coach tanfolyamba, akkor nem nagyon tartom valószínűnek, hogy ilyen mélységig elgondolkozom azon, hogy mit is teszek meg azért, hogy az én lelki és testi egészségem fejlődjön.

Remélem olyan kérdésre is választ kaptál, amit az elején fel sem tettél, vagy csak egyszerűen nem érdekelt. :D

Ha érdekelnek a mindennapjaim (bár nem hinném), akkor kövess Facebook-on és Instagram-on is. :)

Üdv,
Hajdú Péter
Okleveles táplálkozástudományi szakemberjelölt