Szia!

Üdvözöllek megint itt a következő heti blogban. Nem is tudom, hol kezdjem annyi minden történt az elmúlt hét napban.

A héten itthon voltam, mert a hangommal nem volt minden rendben, mondhatni úgy is, hogy teljes mértékben elment. Mivel ennek a felbukkanása hétfőn volt még nem volt indokolt az egész heti otthon lét. Azonban, ahogy teltek a napok és az órák, úgy változott az ország és ezzel együtt a mi életünk is. Így teljes óvintézkedésből inkább az egész hetet itthon töltöttem, orvosi utasításra, ezzel is kerülve a tömeget.

Ami az elmúlt nap történésiben a legjobban meglepett azaz emberek reakciója, ami napról napra egyre aggasztóbbá vált. Még a hét elején azt mondhatom, hogy egy átlagos reakció lépett életbe, de ahogy napról napra jöttek ki az új közlemények, úgy kezdtek el az emberek máshogy gondolkozni, és "őrültem" vásárolni.

Még mielőtt elkönyvelsz egy megmondó embernek, aki csak a negatívumokat akarja kiemelni, engedd meg, hogy bemutassak neked egy képet, amit nem győzök elégszer bemutatni az embereknek!

Elmesélem, hogy én hogyan is éltem meg ezt a hetet. A hét elején kiderült, hogy az egyetemi karitatív szervezetekkel, nem szervezhetünk továbbiakban programot, március 30.-ig, ami teljesen jogos, ugyanis a vírus a tömeges és csoportos rendezvényeken is gyorsabban terjed. Majd eltelt 1 nap, és jött egy másik e-mail, ami az előző példára épülve, így végzős éven, nem lesz jegy megajánló ZH április 6.-ig, és az órák látogatási sem kötelező, így nem vonhatnak minket felelősségre, ha az órákra nem járunk. Majd szerdán este, jött számomra, és számodra is (gondola arra, hogy a blogjaimat, csak egyetemisták olvassák), hogy az egyetemeken minden nemű oktatás felfüggesztésre kerül visszavonásig, és erre a megoldás a távoktatás, mint oktatási forma jelentene megoldást, hiszen nagyon sok MSc, és PhD képzés van online képzése keretein belül félévenkénti 1-2 konzultációval, azonban az eddigi magyar oktatási rendszerbe még nem épült bele. Én kíváncsian várom az órákat, hogy így milyen módon tudunk tanulni, hiszen, mint amint már említettem ez a végzős évem. Szóval én a munkahelyemet tekintve örülök, hogy távoktatás lehetősége felmerült és nem félév halasztás került előtérbe, és így relatíve minimális csúszással bízom benne, hogy tudunk végezni az évfolyammal.

Ahogy ez a szerdai bejelentés megérkezett, az internet felrobbant, mármint a meme gyárakat megnézve. Nem leszek állszent, én is nagyon sok képen jót mulattam, de mindig bennem volt az a kérdés, hogy a végzős évemmel, és a gyakorlatokkal mi lesz? :(

Olyan szinten nem lépett előtérbe, hogy pánikoljak, csak így gondolatmenet szintjén.
Csak, hogy ti is értsétek, mik voltak számomra, azok a "mulatságos" mémek:

(számomra a számok nem relevánsak, de minden más igaz)

A végzős év meghatározó eleme a végzős fotózás, és a diplomaosztó utáni évfolyamfotó, amit jelen formában, csak így tudok elképzelni. :(

És voltak azok a mémek, amiktől tényleg felrobbantak a hallgatói csoportok, azok a szakok távoktatásos mémei. Mivel a mi szakunk relatíve kicsi, így mi is elkészítettük a mi távoktatás tervezetünket.

Most, hogy kellően kimulattunk magunkat, térjünk is vissza a bloghoz, és a bejegyzés tanulságaihoz.

Én egyrészt sajnálom az embereket, hogy nem képesek úgy gondolkozni, hogy a másikon, hogyan is tudna segíteni, vagy hogy úgy cselekedjen, hogy másokat is megvédje ezzel. Szomorúan kellett tapasztalnom a tömegközlekedésen, hogy az idősek, megvető szemekkel néztek ránk fiatalokra (tisztelet a kivételnek), holott csak velük együtt utaztunk, és semmi jelét nem adtuk annak, hogy "félni" vagy tartani kellene tőlünk. Azonban megértem az ő állásfoglalásukat is, mert azért az eddigi adatok és publikációk arra engednek következtetni, hogy az idős korosztály az elsődleges elszenvedői ennek a vírusnak.

Engedd meg, hogy megjegyezzem, pont az előbb leírtak tükrében, hiszen, nincs olyan, hogy fekete és fehér, mert fontos megtanulnunk ezzel együtt élnünk, de mielőtt a szokásos konklúzióra érnék, előtte még elmesélem a hétvégémet.

Szombati napon, újra Coach képzés volt. A csoport keretein belül már felmerült, hogy akkor hogyan is lesz tovább, és akik szerették azoknak a suli biztosított online "távoktatási" lehetőséget, és így a csoport együtt tudott lenni, bár az évfolyam majdnem fele online volt, de így is szuperül sikerült a hétvége.

Csak, hogy bemutassam, milyen büszke vagyok arra, hogy ebbe a csoportba és ilyen tanárokhoz kerültem, az mi sem bizonyítja, hogy a gyakorlatok alatt az online csoporttársaim is kaptak feladatot, és nem csak passzív nézői voltak a tanfolyamnak.

Szintén a tanfolyamon történt, de az inkább vicces, mint büszke történet. Ugyanis minden alkalommal van egy "bemelegítő kör", amikor megbeszéljük, hogyan is érezzük magunkat, és ezt kisebb csoporttal, majd a nagy csoport előtt is van lehetőség bemutatni. Csak, hogy stílusos maradjak, én egy eléggé hozzám közelálló képet választottam, amit itt meg is nézhetsz:

A magyar ICF Coach Szövetség tagjai szegélyvonal létrehozásán dolgoznak, hogy a jelenlegi helyzetet könnyebben áttudjuk, mi magyarok vészelni. Én is szívesen segítettem volna leendő kollégáimat, azonban, én még nem rendelkezek oklevéllel/bizonyítvánnyal, így nem tudtam részt venni. Azonban ha ezeket a sorokat olvasod, és kétségek merültek fel benned, vagy valamilyen problémád, esetleg elakadásod van a jelenlegi életeddel kapcsolatban, akkor mint jelenlegi gyakorló Life és Business Coach jelöltként szívesen támogatlak, és akár egy online ülés keretein belül választ találunk a kérdéseidre és a problémáidra. Ha esetleg neked, vagy valamelyik közeli ismerősödnek, szüksége van ilyen jellegű támogatásra, akkor vagy írj nekem a taplalkozasmentor@gmail.com címre, vagy Facebook-on keresztül.

Csak, hogy kerek legyen a történet, a hetet (valószínűleg a közeljövő) utolsó találkozójával zártam, egy rögtönzött évfolyam találkozóval. Szinte hihetetlen, hogy lassan 9 éve kezdtünk el egy Karon tanulni, és azóta is tudunk a másikkal szót érteni, és segíteni a másikon, holott számos ismerősöm, vagy nevezzük őket jó akaróm szájából, már hangoztak el olyan mondatok, hogy az egyetemi barátságok se tartósak, max addig míg a jegyzetet el nem küldöd, ehhez képest, 8 év után újra összetudtunk ülni egy nagyon jó és tartalmas estén beszélgetni.

Ahogy már megszokhattad, minden hétnek van konklúziója, azonban az eheti kiegészül számos tanáccsal, amit örülnék neki, ha mindenféleképpen betartanál:

Hiszen, most aztán megtanulunk összefogni, vigyázni magunkra és másokra, alaposan kezet mosni és az otthon töltött időt hasznossá tenni!!
Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy próbálj tudatosabban híreket fogyasztani és optimistának maradni ilyen nehéz időszakban is.

Én hiszem és vallom azt, hogy ha tudunk higgadtan gondolkozni, segíteni egymáson és tudatosan élni, akkor képesek vagyunk ezt az egészet túlélni. És ilyenkor jön elő a blogbejegyzés címe, hogy "Képesek vagyunk tanulni?", ezzel is azt sugalva, hogy ha kell segítség nem félj kérni, illetve már van egy nagy csoport, ahol egyetemi hallgatók segítenek azoknak a szülőknek, akiknek a gyerekük otthon maradna felügyelet nélkül, és ingyen korrepetálják a gyerekeket, míg anya és apa munkában van.

Végül, de nem utolsó sorban, legyél te is büszke és hálás, minden orvosnak, ápolónak és egészségügyi szakdolgozónak, akik kimerülésig dolgoznak, azért, hogy minél jobban megfékezzék a terjedését a vírusnak, és pont ehhez szeretném a TE segítségedet kérni, hiszen ha te is betartasz minden ajánlást, akkor nem csak magadon segítesz, hanem a közvetlen környezeteden, és ennek a végső következménye, hogy a vírus terjedése megállhat, így az egészségügyben dolgozók sem lesznek leterhelve továbbra.

Ha már ideáig eljutottál, akkor csak ha 3 dolgot jegyzel meg, én már annak nagyon örülök:
1. Moss kezet, amilyen gyakran csak időd engedi, és fertőtlenítsd.
2. Ha lehetőséged van rá, akkor maradj otthon. #maradjszépenotthon.
3. És ha egy egészségügyi dolgozóval találkozol, köszönd meg neki, hogy most is dolgozik. #veletekvagyunk.

Ha érdekelnek a mindennapjaim, amit nem hinném, de ha mégis, akkor kövess Facebook-on és Instagram-on is. :)

Üdv,
Hajdú Péter
Life és Business Coachjelölt
Okleveles táplálkozástudományi szakemberjelölt