Szia!

Üdvözöllek a következő heti blogban. Ha már idetévedtél, akkor biztos érdekelhet az én semmitmondó életem. :D
Na sebaj, kezdjünk is bele.

Mint, ahogy az előző blogban is olvashattad, én munka mellett egyetemre járok, na már most, hogy #végzősgólya vagyok így ez az időszak is eljött, hogy záróvizsgákra beadjam a jelentkezésemet, és a tavalyi OTDK pályamunkámat megvédjem, mint Diplomadolgozat. És szerinted ez már a vég, vagy valaminek a kezdete? Csak sok ember úgy gondolja, hogy ilyenkor a véghajrában kell pánikolni, hogy úristen mi lesz velem, mihez kezdek magammal, nevezzük most ezt a jelenséget (szakirodalom után szabadon) kapunyitási pánik. Azonban én úgy gondolom, hogy nincs olyan, hogy valaminek vége szakad, inkább úgy fogalmaznék, hogy újabb lehetőségek nyílnak meg, amire volt időm felkészülni, vagy pont úgy végig menni egy korszakon - jelen esetben egy mesterképzésen - hogy tudjam mit is szeretnék. Tervei vannak bőven, amiről később te is értesülni fogsz, nyugi.

Mielőtt szívinfarktusban leesnél a székről, hogy semmi időt nem szentelek magamra, és a társasági életemre, így el kell szomorítsalak, de mint olvashattad az előző blogban (esküszöm többet nem hivatkozok az előző blogra, de ha ide kattintasz meg is tudod nézni) nagyon szeretek együtt dolgozni és együtt tölteni több mentortársammal és mentoráltammal is az időt. Hiszen ők is olyan emberek, mint én, vagyis értsd úgy, hogy ugyanolyan mentalitásúak, mint jómagam, és ezért is imádom őket. Higgyétek el ha ti is olyan emberekkel veszitek magatokat körbe, akikkel egymást tudjátok építeni, akkor nem csak a csapat lesz erősebb, hanem ezáltal te is, hogy képes leszel a self-coachingra és önfejlesztésre is. A mi találkozásunk egy Társasjáték estnek indult az egész, és az est végére, mint a kisiskolás gyerekek úgy játszottunk és kezdtünk bele vérre menő játékokba. Ami az est hangulatán segített, azok a remek koktélok amiket a helyszínen ihattunk, amiről hoztam is neked egy kis ízelítőt, de csak azért, hogy kellően irigy legyél a blog végére.

Most, hogy túl is estünk a hetem egyik csúcspontján amit elég hamar sikerült elsütni a héten, tehát hétfőn, ugrunk is tovább. Ha még nem tudnád akkor elmondom, hogy amit még jobban szeretek az emberekkel való szakmai tanácsadás után az a szakmai laborgyakorlat, amiből az idei tanévben sincs hiány. Számos új módszert tanulhattunk meg és próbálhattunk is ki a laborban. Konkrét eredményeket és képeket nem csatolnék, csak egy rögtönzött képet a laborról.

A képeket ne kérdezd miért fekteti el, többszöri feltöltés után is, ez maradjon rejtem. Amit még jobban szeretek a gyakorlatok alatt, az a köpeny használata. Alapképzésem alatt is imádtam benne végig sétálni egy osztályon egy szakrendelőn, igazából bárhol, mert jól éreztem magam benne :)

A héten esténként nagyon sokat tanultam, beszámolókat írtam, szakmai cikkeket kezdtem el nézegetni és írni belőlük egyet, illetve tematika leadással is meggyűlt a bajom, mert kihitte volna, hogy 106 tárgyat ilyen sokáig tart kiírni egyesével, kizárólag tollal kitöltve, mert úgy szabályos. Na mindegy, ezt vállaltam, és meg is teszem amit tőlem telik, hogy ne rajtam múljon, hogy az legyek majd aki szeretnék lenni.

Az egyetem mellett nem csak egyetemi első éves "gyermekeim" vannak - igen, jól olvastad gyerekek, mert nekem minden mentoráltam a gyerekem, hiszen csak én vagyok mentorapjuk vagy mifene - hanem általános iskolások is. Így a hétvégi program egy készségfejlesztő társasnap és egy edukáció volt, a most nagy hírnek örvendő Corona vírusnak, így megtanultuk a gyerekekkel, milyen a helyes kézmosás és kézfertőtlenítés. Mielőtt savaznál, hogy keltem itt a feszültséget, és direkt a tömeghiszti felé sodorom a gyerekeket, előtte elmondanám neked, hogy ezekért ugyanolyan felelősséggel tartozom, mint amikor az osztályfőnökükkel vannak vagy amikor a szülőkkel. Így sosem mosnám le a lelkemről és a szülőkről sem, hogy a gyerekük miattam lett beteg, így kaptak mindannyian ajándékot tőle, ami nagyon kreatív módon, egy kézfertőtlenítő volt... :D

Végül, de nem utolsó sorban ha már ideig elolvastad, akkor had kívánjak neked boldog nőnapot így vasárnap este, az én általam nevelt kis virággal, amit a kiszáradás elől mentettem meg egy hipermarketben. A képpel találkozhattál már Facebook-on vagy Instagramon (ha nem kövess be nyugodtan), de annyira büszke vagyok rá, hogy bemutatom még egyszer neked. :)
Értelemszerűen ha te nem a hölgyek táborát erősíted, vagy ne adj isten Zoltán vagy, akkor csak gyönyörködj a virágban, és ha van melletted hölgy, akkor köszöntsd fel, hiszen ez az ő napjuk :)

Az idei hét konklúziója: Ne hagyd, hogy mások döntsék el, hogy te mit akarsz látni. Hallgasd meg a véleményeket, összegezd magadban, majd szűrd le a lényeget ami téged épít. Illetve attól meg végképp ne félj, hogy "valami véget ér", hiszen nem ér véget, csak másik ajtón kell bemenned, és nem a folyosón tovább sétálnod. (Na jó ez tényleg gagyi volt, de mentségemre legyen mondva, beteg is és fáradt is vagyok)

Ha érdekelnek a mindennapjaim, amit nem hinném, de ha mégis, akkor kövess Facebook-on és Instagram-on is. :)

Üdv,
Hajdú Péter
Okleveles táplálkozástudományi szakemberjelölt