Szia!

Üdvözöllek az Egészséges Karantén Konyha következő részében.

Most egy Kakaós zabkeksz recepttel készültem neked :)

Hozzávalók: (24 darab)
- 170 g teljes kiőrlésű vagy durum liszt
- 180 g zabpehely (zúzott és egész szem vegyesen)
- 40 g cukrozatlan kakaó (20-22%)
- 1 cs sütőpor 
- 160 g eritrit (vagy az általad használt termesztés édesítő)
- 1 tojás 
- 100 g Liga margarin 
- 1-2 ek olaj
- csipet só
- 1 dl tej

Elkészítés:
- A száraz hozzávalókat összekeverjük, majd hozzáadjuk a margarint, a tojást, a margarint, a tejet és a végén adagolva az olajat.
- Egyenletes elkeverés után kis golyókar formálunk (24 db-ot) majd sütőpapírra helyezzük, a golyókat ezután villával lenyomjuk.
- Előmelegített sütőbe 180 fokon 15 percig sütjük.
- Ha kivetted a kekszeket, készíts róla egy fotót és töltsd fel instára a #taplalkozasmentor hashtaggel, majd fogyaszd egészséggel. :D

Íme az eredmény:

További receptekért és szemléletmód formálással kapcsolatban kövessFacebook-on és Instagram-on is. :)

Üdv,
Hajdú Péter
Life és Business Coachjelölt
Okleveles táplálkozástudományi szakemberjelölt

Szia!

Üdvözöllek a következő Egészséges Karantén Konyha következő blogbejegyzésében.

Mivel mindenki mázsa számra vette a lisztet, így úgy gondoltam, hogy egy egészséges teljes kiőrlésű kenyér recepttel készülök számodra.

Hozzávalók (kis cipóhoz):
- 150 g teljes kiőrlésű vagy durum liszt
- 100 g finomliszt 
- 1 csomag szárított élesztő (10g)
- 1 ek olaj
- 450 ml víz (szükség szerint növelhető, attól függ hogy a TK liszt mennyire nyeli a vizet)
- 2 tk só
- 0,5 tk cukor (bár szárított volt az élesztő, egy kis édes élmény nem árt �)

Elkészítés:
- A liszteket és az élesztőt összekeverjük.
- A liszt keverékünkhöz hozzáadjuk a cukrot, sót, olajat és folyamatos adagoljuk a vizet, míg a el nem válik a kezünktől, azonban száraz se legyen, inkább ragacsos legyen, mint lisztes.
- Meleg helyre vagy napos teraszra helyezzük keleszteni 30 percig, majd átgyúrjuk, és ezt megismételjük háromszor.
- Amint az utolsó gyúrással is végeztünk, utána formába helyezzük és előmelegített sütőben 220 fokon 20-25 percig sütjük.
- Ha készen van a kenyerünk, lefotózzuk, instagramra feltöltjük a #taplalkozasmentor és #EgészségesKaranténKonyha hashtaggel, szeleteljük és melegem fogyasztjuk. �

Íme az eredmény:

Szia!

Mint ahogy már a zárt életmódváltó csoportban is említettem készülök neked is Egészséges Karantén Konyha posztokkal, hogy egészségesen és fitten éljük át a COVID-19 okozta nehézségeket.

Az első recept egy ebéd ötlet, amit bátran javaslok, hiszen rengeteg zöldséget tartalmaz, ami elengedhetetlen az egészséges táplálkozáshoz.

Hozzávalók:
- 3 db kalifornia paprika
- 50 g quinoa
- 100 g franciasaláta alap
- 1 tojás
- 100 g csirkemell
- 50 g (ízlés szerint) light sajt a tetejére

Elkészítés:
- A zöldséget megpároljuk vízben, a csirkemellett kis olajon vagy állati eredetű zsiradékon elkészítjük. Ha nagyon multitasking-ba akarod nyomni, akkor a Quinoát is elkészítheted, amihez 3x annyi vízmennyiség kell, használd poharat a méréshez!
- Míg a töltelék készül, addig a paprikákat mosd meg, skalpold meg és csumázd ki, és reszelj le sajtot.
- Ha a töltekékek elkészültek keverd össze őket, de mielőtt beletöltenéd a paprikákba, előtt tegyél bele 1 tojást, amit keverj össze a töltelékkel.
- Töltést követően a reszelt sajtot tedd rá a tetejére, mint "kalap", és az előmelegített sütőbe helyezzük.
- Sütéshez 175°-ot haszálj légkeveréses sütőben 10-15 percig, míg a sajt rá nem olvad a paprikára.
- Ha kivetted a papikát, készíts róla egy fotót és töltsd fel instára a #taplalkozasmentor hashtaggel, majd fogyaszd egészséggel. :D

Íme az eredmény:

További receptekért és szemléletmód formálással kapcsolatban kövess Facebook-on és Instagram-on is. :)

Üdv,
Hajdú Péter
Life és Business Coachjelölt
Okleveles táplálkozástudományi szakemberjelölt

Szia!

Üdvözöllek újra a heti blogposztomban. Remélem a heted jól telt és otthon maradtál.

Újabb egy mozgalmas heten vagyok túl, attól függetlenül, hogy senkivel sem találkozom, az élet még nem áll meg.

Kezdődött ott a történet, hogy a héten a cég bejelentette, hogy keddtől HomeOffice-ban fogunk dolgozni, aminek örültem, mert így több idő jut arra, hogy többet foglalkozzak a minőségi Énidőmmel. Így kedden neki is álltam az itthoni munkának, ami először fura volt, aztán ahogy haladtak előre a napok egyre inkább megszoktam, bár maradjunk annyiban, hogy a kis irodám azért is hiányzik, mert nem sétáltam semmit csak itt a lakásban, de ha ez kell ahhoz, hogy mást megvédjek, vagy ne terjedjen tovább a vírus akkor állok elébe.

Vasárnap tettem fel egy kérdést instastoryba, azzal kapcsolatban, hogy ha téged is érdekel akkor kérdezhetsz a Life és Business Coach képzésről és magáról a Coaching folyamatról, mivel volt olyan is ami ismételte magát így összefoglalóan egyszer kerültek beválogatásra, de a válaszokat itt olvashatod, vagy az instagram feed-emben :)

Nagy örömömre, az itthonlét egyik pozitív előnye, ha jön a postás, nem kell értesítőt írnia, és itt hagyni a postaládában, majd miután észrevettem, menjek a területi postára, hanem csengetés és át is vettem a csomagot, ezzel is elkerülve a sorban állást a postán és az utcán való közlekedést. :)
Facebook oldalamon már biztos láttad mit hozott a postás, de ha esetleg elkerülte volna a figyelmedet, akkor kövess be Facebookon vagy tekintsd meg itt a blogban a kapott csomagot :D
Mint arról már korábban is olvashattál, de volt egy közös projektünk a Nestlével az Egészségesebb gyermekekért program keretein belül, aminek a köszönetcsomagját kaptam meg a cégtől. Ami tartalmazott egy erős felbontású HD LED körfényt, egy kameraállványt és egy saját termékekből álló csomagot.

Miután megkaptam a kör LED fényt ki is kellett próbálnom, igaz 3 nappal később, de sosem késő elkezdeni :D
Szóval nagyon sokat ügyködtem, hogy jó képet készítsek, mert már ideje lett volna egy új profilképet készíteni. Így közel 30-40 perc szenvedés közül kiválasztottam a számomra legalkalmasabb képet, fekete-fehér effekt rá és zsa mehet profil képnek.

Miután posztolva lett a képem, nem vár reakciók jöttek. Többen is rám írtak, hogy: "Valami baj van Peti, vagy miért vagyok ilyen szigorú/szomorú a képen? Tudok segíteni?"

Egyrészt megható volt, hogy ennyien gondoltak rám és vették a fáradtságot, hogy írjanak nekem, másrészről meg kicsit érdekes volt a helyzet, ugyanis én nem gondoltam volna olyan szomorúnak vagy szigorúnak a képet, egyszerűen csak nem volt kedvem mosolyogni. Tény, hogy alig készül rólam nem mosolygós kép, fekete-fehér effektussal meg végképp kevesebb készül, de most ehhez volt hangulatom. Szóval nem kell aggódni nem készülök semmilyen rossz vagy életet veszélyeztető lépésre, egyszerűen csak a helyzet annyi, hogy a sok mosolygásba is bele lehet fáradni, és milyen leendő Coach lennék ha csak a mosolyt és a pozitivitást mutatnám feléd. ;)

Itt lesz az az ominózus kép:

(Kíváncsi vagyok a véleményedre, így ha van kedved hagyj itt egy kommentet a blogbejegyzés alatt)

Már említettem neked korábban is, hogy számos karitatív szervezet tagja vagyok, ezek kivétel nélkül olyan csapatok ahol egy mást inspiráljuk a céljaink elérésében. Így a hétvégén a DEHÖK Egészségügyi Bizottsága is csatlakozott a Dedoles felhívására, a #zoknikihívás-ra, aminek a lényege, hogy felhívjuk az embereket arra, hogy milyen különbözőek vagyunk és vegyük észre egymást. A kihívás elsődleges célja, hogy a Down szindrómás emberekre fektesse a hangsúlyt. De, hogy mégis miből áll a kihívás? Merülhet fel benned a kérdés. Igazából nagyon egyszerű: március 21.-én húzz te is egymástól eltérő zoknikat és töltsd fel egy közösségi oldalra a #zoknikihívás hashtaggel. :)
Ami külön öröm volt számunkra, hogy több, mint 50 egyetemi hallgató csatlakozott hozzánk úgy hogy senki sem találkozott a másikkal :)

Igen, tudom nem elég színes és figyelemfelhívó, de csak fekete zoknijaim vannak :D

A héten már be lett jelentve, hogy folyamatosan írják össze azoknak az Orvos- és Egészségtudományi területen végzett vagy jelenleg is nappali tagozaton tanuló hallgatókat, akik ha kell tudnak egyből ugrani és be tudnak segíteni az eddig is hatalmas energiával dolgozó egészségügyi szakdolgozók mellé.

Mivel én Ápolás- és betegellátás alapszak Ápoló szakirányán végeztem, ergó Diplomás ápoló szakon így ha úgy adódik, akkor első kézből fognak és berendelnek, hogy végezzem azt amire az esküt feltettem. Van más ismerősöm is hasonló cipőben és úgy döntöttünk, hogy előkészülünk és segítünk magunkon, ezért vásároltunk maszkokat, de nem sebészit hanem vászon maszkokat. Amit majd mindjárt te is megnézhetsz ilyen badass. ;)

De még előtte ismételnem kell magam, mint múlt héten, hogy már nem elég a maszk viselése, és a kesztyű hordása, hanem a legjobb megoldás ha ki sem megyünk a lakásból. Pont emiatt lett az a poszt neve az ami, mert sokan nem tudják, mit jelent a karantén szó. Maga a Karantén azt jelenti, hogy egy elzárt helyen vagy a külvilágtól, tehát ha lejársz minden nap vagy másnap a kisboltba vagy a piacra,akkor ne mond azt, hogy te karanténban vagy!

Miután megvettük a maszkokat ünnepélyesen egy pohár bor mellett megbeszéltük a továbbiakat, és hogy innentől kezdve csak FaceTime vagy Skype, hogy még mi se találkozzunk.

Ha ki kell menned boltba, mert ne adj isten, valamit nem vettél meg a pár nappal ezelőtti karantén bevásárláson, akkor tartsd be a szabályokat, ami boltonként változhat:
- lehetőleg 1,5-2 méter távolságra állj meg mindenkitől
- viselsz maszkot
- EGYEDÜL menj vásárolni, és ne menjen veled az egész család
- ha bármelyik kockázati tényezőbe esel, akkor kérj meg mást, hogy menjen el neked a boltba. Erre már több településen jöttek létre csoportok, illetve az Önkormányzatoktól is lehet segítséget kérni.
- Ha 65 évesnél idősebb vagy, akkor eszedbe ne jusson kimenni az utcára kolbászolni, mert múltkor is előttem az egyik idős hölgy azért ment a SPARba, hogy vegyen egy filteres teát, és amikor megkérdeztem, miért nem kért segítséget, akkor csak annyit mondott: "Szét akartam nézni, hogy tényleg milyen kevesen vannak, meg én már túléltem '56-ot, mi bajom lehet?' Ezeket a mondatokra szeretné részletesebben is reagálni, de már így is hosszú a blog, szóval ezt most napoljuk... Mert lehet elég erős lenne most a véleményem így hagyok neked és magamnak is 1 hetet, hogy lenyugodjak :D Mindenki érdekében.

Jaj, majdnem elfelejtettem neked bemutatnia a Badass maszkomat használat közben, íme:

(Vajon mosolygok?)

A heti konklúzió sem maradhat el. Egyrészt ha tényleg karanténban akarsz lenni, akkor ki se gyere #maradjotthon, illetve, hogy segítsünk egymáson akár lelkileg, akár egy bevásárlással is.

Ami a legfontosabb és téged is érint, hogy a héten elkezdtem egy "Napi pozitív" poszthullámot Facebookon és Instagramon, azzal a céllal, hogy ne mindig csak a koronavírussal olvass híreket, hanem egy kicsit gondolj magadra, és hogy vigyek egy kis színt az otthoni karanténba :)

A jövő héttől pedig olyan témával készülök ami biztos érdekelni fog téged, ami nem más, mint egy Healthy Karantén Food Blog, ahol különböző recepteket osztok majd meg veled, hogy hogyan is tudsz Karantén alatt egészségesen táplálkozni, és fitten tartani magadat. Minden recept elérhető lesz itt a blogon, de Facebookon, Instagramra is feltöltöm. :) Kövesd bátran a Healthy Karantén Food Blogot TE is. :)

Ha érdekelnek a mindennapjaim, (amit nem hinném, de ha mégis) akkor kövess Facebook-on és Instagram-on is. :)

Üdv,
Hajdú Péter
Life és Business Coachjelölt
Okleveles táplálkozástudományi szakemberjelölt

Szia!

Üdvözöllek megint itt a következő heti blogban. Nem is tudom, hol kezdjem annyi minden történt az elmúlt hét napban.

A héten itthon voltam, mert a hangommal nem volt minden rendben, mondhatni úgy is, hogy teljes mértékben elment. Mivel ennek a felbukkanása hétfőn volt még nem volt indokolt az egész heti otthon lét. Azonban, ahogy teltek a napok és az órák, úgy változott az ország és ezzel együtt a mi életünk is. Így teljes óvintézkedésből inkább az egész hetet itthon töltöttem, orvosi utasításra, ezzel is kerülve a tömeget.

Ami az elmúlt nap történésiben a legjobban meglepett azaz emberek reakciója, ami napról napra egyre aggasztóbbá vált. Még a hét elején azt mondhatom, hogy egy átlagos reakció lépett életbe, de ahogy napról napra jöttek ki az új közlemények, úgy kezdtek el az emberek máshogy gondolkozni, és "őrültem" vásárolni.

Még mielőtt elkönyvelsz egy megmondó embernek, aki csak a negatívumokat akarja kiemelni, engedd meg, hogy bemutassak neked egy képet, amit nem győzök elégszer bemutatni az embereknek!

Elmesélem, hogy én hogyan is éltem meg ezt a hetet. A hét elején kiderült, hogy az egyetemi karitatív szervezetekkel, nem szervezhetünk továbbiakban programot, március 30.-ig, ami teljesen jogos, ugyanis a vírus a tömeges és csoportos rendezvényeken is gyorsabban terjed. Majd eltelt 1 nap, és jött egy másik e-mail, ami az előző példára épülve, így végzős éven, nem lesz jegy megajánló ZH április 6.-ig, és az órák látogatási sem kötelező, így nem vonhatnak minket felelősségre, ha az órákra nem járunk. Majd szerdán este, jött számomra, és számodra is (gondola arra, hogy a blogjaimat, csak egyetemisták olvassák), hogy az egyetemeken minden nemű oktatás felfüggesztésre kerül visszavonásig, és erre a megoldás a távoktatás, mint oktatási forma jelentene megoldást, hiszen nagyon sok MSc, és PhD képzés van online képzése keretein belül félévenkénti 1-2 konzultációval, azonban az eddigi magyar oktatási rendszerbe még nem épült bele. Én kíváncsian várom az órákat, hogy így milyen módon tudunk tanulni, hiszen, mint amint már említettem ez a végzős évem. Szóval én a munkahelyemet tekintve örülök, hogy távoktatás lehetősége felmerült és nem félév halasztás került előtérbe, és így relatíve minimális csúszással bízom benne, hogy tudunk végezni az évfolyammal.

Ahogy ez a szerdai bejelentés megérkezett, az internet felrobbant, mármint a meme gyárakat megnézve. Nem leszek állszent, én is nagyon sok képen jót mulattam, de mindig bennem volt az a kérdés, hogy a végzős évemmel, és a gyakorlatokkal mi lesz? :(

Olyan szinten nem lépett előtérbe, hogy pánikoljak, csak így gondolatmenet szintjén.
Csak, hogy ti is értsétek, mik voltak számomra, azok a "mulatságos" mémek:

(számomra a számok nem relevánsak, de minden más igaz)

A végzős év meghatározó eleme a végzős fotózás, és a diplomaosztó utáni évfolyamfotó, amit jelen formában, csak így tudok elképzelni. :(

És voltak azok a mémek, amiktől tényleg felrobbantak a hallgatói csoportok, azok a szakok távoktatásos mémei. Mivel a mi szakunk relatíve kicsi, így mi is elkészítettük a mi távoktatás tervezetünket.

Most, hogy kellően kimulattunk magunkat, térjünk is vissza a bloghoz, és a bejegyzés tanulságaihoz.

Én egyrészt sajnálom az embereket, hogy nem képesek úgy gondolkozni, hogy a másikon, hogyan is tudna segíteni, vagy hogy úgy cselekedjen, hogy másokat is megvédje ezzel. Szomorúan kellett tapasztalnom a tömegközlekedésen, hogy az idősek, megvető szemekkel néztek ránk fiatalokra (tisztelet a kivételnek), holott csak velük együtt utaztunk, és semmi jelét nem adtuk annak, hogy "félni" vagy tartani kellene tőlünk. Azonban megértem az ő állásfoglalásukat is, mert azért az eddigi adatok és publikációk arra engednek következtetni, hogy az idős korosztály az elsődleges elszenvedői ennek a vírusnak.

Engedd meg, hogy megjegyezzem, pont az előbb leírtak tükrében, hiszen, nincs olyan, hogy fekete és fehér, mert fontos megtanulnunk ezzel együtt élnünk, de mielőtt a szokásos konklúzióra érnék, előtte még elmesélem a hétvégémet.

Szombati napon, újra Coach képzés volt. A csoport keretein belül már felmerült, hogy akkor hogyan is lesz tovább, és akik szerették azoknak a suli biztosított online "távoktatási" lehetőséget, és így a csoport együtt tudott lenni, bár az évfolyam majdnem fele online volt, de így is szuperül sikerült a hétvége.

Csak, hogy bemutassam, milyen büszke vagyok arra, hogy ebbe a csoportba és ilyen tanárokhoz kerültem, az mi sem bizonyítja, hogy a gyakorlatok alatt az online csoporttársaim is kaptak feladatot, és nem csak passzív nézői voltak a tanfolyamnak.

Szintén a tanfolyamon történt, de az inkább vicces, mint büszke történet. Ugyanis minden alkalommal van egy "bemelegítő kör", amikor megbeszéljük, hogyan is érezzük magunkat, és ezt kisebb csoporttal, majd a nagy csoport előtt is van lehetőség bemutatni. Csak, hogy stílusos maradjak, én egy eléggé hozzám közelálló képet választottam, amit itt meg is nézhetsz:

A magyar ICF Coach Szövetség tagjai szegélyvonal létrehozásán dolgoznak, hogy a jelenlegi helyzetet könnyebben áttudjuk, mi magyarok vészelni. Én is szívesen segítettem volna leendő kollégáimat, azonban, én még nem rendelkezek oklevéllel/bizonyítvánnyal, így nem tudtam részt venni. Azonban ha ezeket a sorokat olvasod, és kétségek merültek fel benned, vagy valamilyen problémád, esetleg elakadásod van a jelenlegi életeddel kapcsolatban, akkor mint jelenlegi gyakorló Life és Business Coach jelöltként szívesen támogatlak, és akár egy online ülés keretein belül választ találunk a kérdéseidre és a problémáidra. Ha esetleg neked, vagy valamelyik közeli ismerősödnek, szüksége van ilyen jellegű támogatásra, akkor vagy írj nekem a taplalkozasmentor@gmail.com címre, vagy Facebook-on keresztül.

Csak, hogy kerek legyen a történet, a hetet (valószínűleg a közeljövő) utolsó találkozójával zártam, egy rögtönzött évfolyam találkozóval. Szinte hihetetlen, hogy lassan 9 éve kezdtünk el egy Karon tanulni, és azóta is tudunk a másikkal szót érteni, és segíteni a másikon, holott számos ismerősöm, vagy nevezzük őket jó akaróm szájából, már hangoztak el olyan mondatok, hogy az egyetemi barátságok se tartósak, max addig míg a jegyzetet el nem küldöd, ehhez képest, 8 év után újra összetudtunk ülni egy nagyon jó és tartalmas estén beszélgetni.

Ahogy már megszokhattad, minden hétnek van konklúziója, azonban az eheti kiegészül számos tanáccsal, amit örülnék neki, ha mindenféleképpen betartanál:

Hiszen, most aztán megtanulunk összefogni, vigyázni magunkra és másokra, alaposan kezet mosni és az otthon töltött időt hasznossá tenni!!
Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy próbálj tudatosabban híreket fogyasztani és optimistának maradni ilyen nehéz időszakban is.

Én hiszem és vallom azt, hogy ha tudunk higgadtan gondolkozni, segíteni egymáson és tudatosan élni, akkor képesek vagyunk ezt az egészet túlélni. És ilyenkor jön elő a blogbejegyzés címe, hogy "Képesek vagyunk tanulni?", ezzel is azt sugalva, hogy ha kell segítség nem félj kérni, illetve már van egy nagy csoport, ahol egyetemi hallgatók segítenek azoknak a szülőknek, akiknek a gyerekük otthon maradna felügyelet nélkül, és ingyen korrepetálják a gyerekeket, míg anya és apa munkában van.

Végül, de nem utolsó sorban, legyél te is büszke és hálás, minden orvosnak, ápolónak és egészségügyi szakdolgozónak, akik kimerülésig dolgoznak, azért, hogy minél jobban megfékezzék a terjedését a vírusnak, és pont ehhez szeretném a TE segítségedet kérni, hiszen ha te is betartasz minden ajánlást, akkor nem csak magadon segítesz, hanem a közvetlen környezeteden, és ennek a végső következménye, hogy a vírus terjedése megállhat, így az egészségügyben dolgozók sem lesznek leterhelve továbbra.

Ha már ideáig eljutottál, akkor csak ha 3 dolgot jegyzel meg, én már annak nagyon örülök:
1. Moss kezet, amilyen gyakran csak időd engedi, és fertőtlenítsd.
2. Ha lehetőséged van rá, akkor maradj otthon. #maradjszépenotthon.
3. És ha egy egészségügyi dolgozóval találkozol, köszönd meg neki, hogy most is dolgozik. #veletekvagyunk.

Ha érdekelnek a mindennapjaim, amit nem hinném, de ha mégis, akkor kövess Facebook-on és Instagram-on is. :)

Üdv,
Hajdú Péter
Life és Business Coachjelölt
Okleveles táplálkozástudományi szakemberjelölt

Szia!

Üdvözöllek a következő heti blogban. Ha már idetévedtél, akkor biztos érdekelhet az én semmitmondó életem. :D
Na sebaj, kezdjünk is bele.

Mint, ahogy az előző blogban is olvashattad, én munka mellett egyetemre járok, na már most, hogy #végzősgólya vagyok így ez az időszak is eljött, hogy záróvizsgákra beadjam a jelentkezésemet, és a tavalyi OTDK pályamunkámat megvédjem, mint Diplomadolgozat. És szerinted ez már a vég, vagy valaminek a kezdete? Csak sok ember úgy gondolja, hogy ilyenkor a véghajrában kell pánikolni, hogy úristen mi lesz velem, mihez kezdek magammal, nevezzük most ezt a jelenséget (szakirodalom után szabadon) kapunyitási pánik. Azonban én úgy gondolom, hogy nincs olyan, hogy valaminek vége szakad, inkább úgy fogalmaznék, hogy újabb lehetőségek nyílnak meg, amire volt időm felkészülni, vagy pont úgy végig menni egy korszakon - jelen esetben egy mesterképzésen - hogy tudjam mit is szeretnék. Tervei vannak bőven, amiről később te is értesülni fogsz, nyugi.

Mielőtt szívinfarktusban leesnél a székről, hogy semmi időt nem szentelek magamra, és a társasági életemre, így el kell szomorítsalak, de mint olvashattad az előző blogban (esküszöm többet nem hivatkozok az előző blogra, de ha ide kattintasz meg is tudod nézni) nagyon szeretek együtt dolgozni és együtt tölteni több mentortársammal és mentoráltammal is az időt. Hiszen ők is olyan emberek, mint én, vagyis értsd úgy, hogy ugyanolyan mentalitásúak, mint jómagam, és ezért is imádom őket. Higgyétek el ha ti is olyan emberekkel veszitek magatokat körbe, akikkel egymást tudjátok építeni, akkor nem csak a csapat lesz erősebb, hanem ezáltal te is, hogy képes leszel a self-coachingra és önfejlesztésre is. A mi találkozásunk egy Társasjáték estnek indult az egész, és az est végére, mint a kisiskolás gyerekek úgy játszottunk és kezdtünk bele vérre menő játékokba. Ami az est hangulatán segített, azok a remek koktélok amiket a helyszínen ihattunk, amiről hoztam is neked egy kis ízelítőt, de csak azért, hogy kellően irigy legyél a blog végére.

Most, hogy túl is estünk a hetem egyik csúcspontján amit elég hamar sikerült elsütni a héten, tehát hétfőn, ugrunk is tovább. Ha még nem tudnád akkor elmondom, hogy amit még jobban szeretek az emberekkel való szakmai tanácsadás után az a szakmai laborgyakorlat, amiből az idei tanévben sincs hiány. Számos új módszert tanulhattunk meg és próbálhattunk is ki a laborban. Konkrét eredményeket és képeket nem csatolnék, csak egy rögtönzött képet a laborról.

A képeket ne kérdezd miért fekteti el, többszöri feltöltés után is, ez maradjon rejtem. Amit még jobban szeretek a gyakorlatok alatt, az a köpeny használata. Alapképzésem alatt is imádtam benne végig sétálni egy osztályon egy szakrendelőn, igazából bárhol, mert jól éreztem magam benne :)

A héten esténként nagyon sokat tanultam, beszámolókat írtam, szakmai cikkeket kezdtem el nézegetni és írni belőlük egyet, illetve tematika leadással is meggyűlt a bajom, mert kihitte volna, hogy 106 tárgyat ilyen sokáig tart kiírni egyesével, kizárólag tollal kitöltve, mert úgy szabályos. Na mindegy, ezt vállaltam, és meg is teszem amit tőlem telik, hogy ne rajtam múljon, hogy az legyek majd aki szeretnék lenni.

Az egyetem mellett nem csak egyetemi első éves "gyermekeim" vannak - igen, jól olvastad gyerekek, mert nekem minden mentoráltam a gyerekem, hiszen csak én vagyok mentorapjuk vagy mifene - hanem általános iskolások is. Így a hétvégi program egy készségfejlesztő társasnap és egy edukáció volt, a most nagy hírnek örvendő Corona vírusnak, így megtanultuk a gyerekekkel, milyen a helyes kézmosás és kézfertőtlenítés. Mielőtt savaznál, hogy keltem itt a feszültséget, és direkt a tömeghiszti felé sodorom a gyerekeket, előtte elmondanám neked, hogy ezekért ugyanolyan felelősséggel tartozom, mint amikor az osztályfőnökükkel vannak vagy amikor a szülőkkel. Így sosem mosnám le a lelkemről és a szülőkről sem, hogy a gyerekük miattam lett beteg, így kaptak mindannyian ajándékot tőle, ami nagyon kreatív módon, egy kézfertőtlenítő volt... :D

Végül, de nem utolsó sorban ha már ideig elolvastad, akkor had kívánjak neked boldog nőnapot így vasárnap este, az én általam nevelt kis virággal, amit a kiszáradás elől mentettem meg egy hipermarketben. A képpel találkozhattál már Facebook-on vagy Instagramon (ha nem kövess be nyugodtan), de annyira büszke vagyok rá, hogy bemutatom még egyszer neked. :)
Értelemszerűen ha te nem a hölgyek táborát erősíted, vagy ne adj isten Zoltán vagy, akkor csak gyönyörködj a virágban, és ha van melletted hölgy, akkor köszöntsd fel, hiszen ez az ő napjuk :)

Az idei hét konklúziója: Ne hagyd, hogy mások döntsék el, hogy te mit akarsz látni. Hallgasd meg a véleményeket, összegezd magadban, majd szűrd le a lényeget ami téged épít. Illetve attól meg végképp ne félj, hogy "valami véget ér", hiszen nem ér véget, csak másik ajtón kell bemenned, és nem a folyosón tovább sétálnod. (Na jó ez tényleg gagyi volt, de mentségemre legyen mondva, beteg is és fáradt is vagyok)

Ha érdekelnek a mindennapjaim, amit nem hinném, de ha mégis, akkor kövess Facebook-on és Instagram-on is. :)

Üdv,
Hajdú Péter
Okleveles táplálkozástudományi szakemberjelölt

Szia!

Örülök, hogy rákattintottál az első blog bejegyzésemre. Vagyis módosítok, ezen a platformon az első, régebben is blogoltam már, csak azóta elhagytam ezt a szokásomat, pedig ez a legjobb kommunikációs eszköz, amit úgy is csak azok olvasnak végig akiket érdekel maga a téma és a blogger személye, és nem úgy mint egy videónál, hogy maximum háttérzajnak jó lesz alapon elindítják, míg a konyhában vannak.

A lényeg a lényegben, hogy szeretném ezt újra bevezetni az életembe és heti 1 alkalommal ezt meg is tenni, és itt szeretném megjegyezni, hogy elsőre egy elég nagy lélegzetvételnyi blog lesz, szóval egy heti hidegélelmet, egy pohár száraz rosé fröccsöt és egy meleg takarót készíts magad mellé, mert kelleni fog.

Még mielőtt a címre rátérünk, előtte még annyit el kell mondanom, hogy maga a blogolás 2 felvetés miatt indult el. Az egyik az az, hogy egy kicsit jobban bemutassam neked a táplálkozástudomány ezer arcát az ő maga konyhanyelvén. (érted "konyhanyelvén") Most, hogy az elején ellőttem szánalmas viccet, így a blog humorfaktora ki is merült. Csak, hogy a célokat sem feledjük el, hiszen a másik cél az az, hogy szeretném nektek bemutatni, hogy maga az életmódváltás és ennek a folyamatnak az elindulása, vagy maga a felismerés, hogy változtatni akarok, azt én hogyan is éltem meg, ezzel is segítve neked, hogy kedvet kapj és alkalmazz egy-két tanácsot vagy tapasztalatot tőlem.

Most, hogy megfogalmaztuk a célt, és hogy miért is olvasod még mindig ezt a blogot, elárulom neked, miért is tartozom vallomással. Mivel ez a bejegyzés csak a csoportban fog kikerülni, így merem feltételezni, hogy láttad az év elején nagy hírrel beharangozott "#Táplálkozásmentor kihívás"-t, aminek a végén egy nyertest szerettem volna hirdetni, és mivel nem írtam le konkrétan, hogy hova küld a kész táblázatot így nem is tudta senki sem beküldeni. Leírni nem tudom, hogy most milyen kellemetlenül és undorítónak érzem magam, hogy nem csak neked, hanem az egész csoportnak megígértem egy nyereményt, és nem sorsoltam ki. Azonban itt szeretném pótolni az elmaradásom. Szóval, ha TE is végig csináltad a 4 hetes #táplálkozásmentor kihívást, akkor küld el nekem a kész táblázatot és az előtte-utána képeket március 8.-ig a taplalkozasmentor@gmail.com címre, és a szerencsés nyertes nevét kifogom tenni a csoportban, ahol egy személyre szabott tanácsadásban fog részesülni.

Minden halogatás mellett kifogások állnak, amiket az ember vagy komolyan vesz és foglalkozik vele, vagy csak legyint egyet, hogy "ugyan, ezek nem is komoly kifogások, nem is értem mire ez a dráma". Így most arra kérnélek, hogy ha végig értél ezen a bejegyzésen utána kezd el értékelni, hogy az elmúlt egy hónapom mennyire volt tele kifogások keresésével, vagy csak szimplán el voltam foglalva, amire hajlamos vagyok.

Most engedd meg, hogy bemutassam neked, hogy az én februárom hogyan is telt, vágjunk is bele.

Csak, hogy tartsuk az időrendet így ilyen alapon megyek sorban, hiszen csak csapongás lenne belőle. Még tavaly ősszel határoztam el, hogy beiratkozok egy tanfolyamra, ami leszűkült egy Tréner vagy egy Life- és Business Coach képzések körére. Majd az egyik debreceni Képzőhely hirdetett meg nyílt napot, hogy indul Coach képzés náluk, nagy örömre be is regisztráltam, és az egyik kedves mentortársammal már előtte is sokat egyeztettem, hogy ő mit javasol nekem, mint gyakorlott tréner, számomra melyik lenne az ideális, de abban maradtunk, hogy a nyílt napon kérdezzek rá, és meséljek egy kicsit magamról mi az amiért szeretném az egyik s másik tanfolyamot. A képzőhely vezetőivel, más külsős szakértőkkel (pszichológus, tréner, coach) és jómagammal folytatott beszélgetések alapján elhatároztam, hogy a 2020-as évet a Táplálkozástudományi mesterképzés mellett belevágok a Life- és Business Coach képzésbe. Ez a jelen esetben az takarja, hogy fél éven keresztül minden második hétvégén óra van reggeltől-estig. Mit ne mondjak a tematika eléggé interaktív és gyakorlatorientált, amit ilyen esetben el is várna az ember. És itt szeretném külön kiemelni, hogy gyakorlásként szeretném felajánlani, hogy míg el nem végzem a képzést, és nem lesz saját irodám, addig szívesen Coacholok a csoportból embereket, így akár téged is. Ehhez a folyamathoz, nem kell sok minden, csak te és egy jelenlegi probléma amivel nehezen tudsz megküzdeni. Egy ilyen alkalom 20 percet vesz igénybe, amit csak rád szánok. Ha érdekel keress bátran, és március végétől el is kezdjük a folyamatot.

Mint az más sokan tudják rólam, hogy hiába végzek mindjárt, mint okleveles táplálkozástudományi szakember, és járok havonta különböző táplálkozással kapcsolatos továbbképzésekre, számomra az álom végzettség az a Dietetikus BSc. Így nagy huza-vona után úgy döntöttem, hogy a jelentkezésemet beadom Dietetikus képzésre. Azonban, ez nem hangzik olyan könnyen, mint aminek elsőre tűnik. Ennek érdekében nyílt napokra mentem, és több Tanulmányi Osztállyal és Tanszékkel felvettem a kapcsolatot, hogy egy elég problémás, de egy nagyon lelkes leendő dietetikus hallgató kér tanácsot és segítséget tőlük. Közel 3 hét utána járás, megannyi telefonhívás és mail váltás után felállt a végleges sorrend aminek a listáját itt látod.

Erről is terveztem egy külön blogot, mármint a felsőoktatáson belüli kiskapuk, utána járás, nehézségek és a sikerek vagy kudarcok átélése. Ha érdekel jelezd számomra komment vagy like formájában és sort kerítek egy ilyen blognak is.

Ugye már szóba került, hogy jelenleg is mesterképzésen tanulok nappali tagozaton, amivel így magában nem lenne gond, itt inkább az rontja az esélyeimet, hogy főállásban dolgozok egy cégnél orvoslátogatóként, ami egy elég strapás és kemény munka, de én döntöttem így, hogy dolgozok.

Még mielőtt azt hinnéd, hogy a hétköznap estéim üresek magányosak, és akkor is letudtam volna egy posztot koordinálni, akkor ki kell ábrándítsalak, ugyanis majdnem minden nap van tárgyalásom, konzultációm vagy megbeszéléseim karitatív szervek vezetőségeivel, aminek aktív tagja vagyok. Így miután hazaérek 9 fél10 magasságában, akkor már csak a főzés és zuhanyzás maradt hátra, mert már se lelkileg se testileg nem bírnám.

A februári hétvégék is úgy alakultak, hogy minden napra jutott valami, vagy suliban voltam, vagy pesten megbeszélésen vagy csak szimplán egy rendezvényen volt jelenésem.

Merülhet fel benned a kérdés jogosan, hogy én miért "két végén égetem a gyertyát", erre az én olvasatomban nagyon egyszerű, hiszen addig akarok tenni magamért míg tudok. Fiatalnak érzem, magam és én úgy tanultam, hogy csak az segít amit te elvégzel és magadért teszel.

Igaz a Coach képzésre, még csak 1 hónapja járok, de már most rengeteget tanultam amit magamon már alkalmazok is. Csak, hogy értsd: sokkal több feladatot delegálok másra, nem vállalok annyi ügyfelet, többet foglalkozok az egyetemmel és saját magammal ami szerintem a legfontosabb. #foreveralone Több időt tudtam átcsoportosítani az emberi kapcsolataimra, és többet foglalkozni a barátokkal, és kevesebbet a munkával. A szervezetek aktív tagja vagyok még így is, de mind a delegálásnak, mind az elnökségek hatékony kommunikációjának köszönhetően közösen tudunk fejlődni.

Plusz információként még elmondható, hogy vettem egy aktivitásmérő órát, hiszen a városon belül egyre kevesebbet közlekedek tömegközlekedéssel, autóval meg semmit (igaz nincs is autóm, de ez mellékes), ezzel is elősegítve, hogy a sétát felváltsa 1-2 hónapon belül a kocogás, majd nyárra a futás. Az aktivitásmérő előtt én is végigcsináltam már másodjára a #táplálkozásmentor kihívást, így nem csak mozgással, de megfelelő étkezéssel is törekszem arra, hogy visszafogyjak abba a súlyba amit már egyszer elértem, csak akkor a cél és az időpont nem volt reális és olyan dolgokat is megtettem, amit mai fejemmel és egyetemi tudásom mellett biztosan nem mennék bele. Így ha ez a folyamat fél-1 év lenne, akkor ne akarjam, már 3-4 hónap alatt elvégezni, mert nem lesz tartós, mint amit a jelenlegi testem is prezentál.

(Nem, nem szponzorált tartalom, mert engem a kutya se "sponzorálna"... :D )

Konklúzióként elmondhatom, hogy ha nem kezdek bele a Coach tanfolyamba, akkor nem nagyon tartom valószínűnek, hogy ilyen mélységig elgondolkozom azon, hogy mit is teszek meg azért, hogy az én lelki és testi egészségem fejlődjön.

Remélem olyan kérdésre is választ kaptál, amit az elején fel sem tettél, vagy csak egyszerűen nem érdekelt. :D

Ha érdekelnek a mindennapjaim (bár nem hinném), akkor kövess Facebook-on és Instagram-on is. :)

Üdv,
Hajdú Péter
Okleveles táplálkozástudományi szakemberjelölt